FDCA-alapú polimerek, különösen azok, amelyekből származnak 2,5-furándikarbonsav (FDCA) , nagy szakítószilárdságot mutatnak, gyakran a hagyományos petrolkémiai alapú műanyagokéhoz, mint például a PET, vagy azt meghaladó. Ez az FDCA egyedülálló szerkezetének köszönhető, amely egy aromás furángyűrűt tartalmaz, amely merevséget és feszültség alatti deformációval szembeni ellenállást biztosít. Az FDCA-alapú polimerek furángyűrűs szerkezete elősegíti az erős intermolekuláris erőket, növelve a mechanikai szilárdságukat. Ennek eredményeként az FDCA-alapú műanyagok jelentős igénybevételnek ellenállnak törés vagy repedés nélkül, így kiválóan alkalmasak nagy teljesítményű alkalmazásokhoz. Az FDCA-alapú polimerek teljesítménye azonban molekulatömegüktől, kristályosságuktól és polimerizációs folyamatuktól függően változhat, ezért szükség lehet optimalizálásra az erősség és a feldolgozási egyszerűség kívánt egyensúlyának elérése érdekében.
Az ütésállóság egy másik kritikus mechanikai tulajdonság, különösen a fizikai igénybevételnek vagy zord körülményeknek kitett alkalmazásokban használt anyagok esetében. Míg a hagyományos PET ésszerű szintű ütésállóságot mutat, az FDCA-alapú polimerek, mint például a poli(etilén-furanoát) (PEF), valamivel alacsonyabb ütésállóságot mutathatnak a polimerizáció során kialakuló viszonylag merev kristályszerkezet miatt. Ez a magasabb kristályosság egyes FDCA-alapú polimerek megnövekedett ridegségéhez vezethet, és hajlamosabbá teszi őket a repedésre vagy a hirtelen ütés hatására. Ez a kihívás azonban enyhíthető kopolimerizációval vagy olyan adalékanyagok hozzáadásával, mint pl. lágyítók vagy ütésmódosítók, amelyek csökkenthetik a kristályszerkezetet és javíthatják a rugalmasságot. Bizonyos alkalmazásokban, például a törékeny tárgyak csomagolásában, előfordulhat, hogy az ütésállóságot módosítani kell, hogy megfeleljen a speciális követelményeknek.
Az FDCA alapú polimerek egyik legfigyelemreméltóbb előnye a kiváló hőstabilitásuk sok hagyományos petrolkémiai alapú műanyaghoz képest. Az FDCA-alapú polimerek aromás szerkezete hozzájárul a magasabb üvegesedési hőmérséklethez (Tg), lehetővé téve számukra, hogy megőrizzék mechanikai tulajdonságaikat még magasabb hőmérsékleten is. Például az FDCA-alapú polimerek, mint a PEF, jellemzően jobb hőállósággal rendelkeznek, mint a PET, ami olyan alkalmazásoknál fontos, ahol az anyag nagy hőhatásnak van kitéve, például forró ételek vagy italok csomagolásánál. Az FDCA-alapú polimerek elviselik a magasabb feldolgozási hőmérsékleteket anélkül, hogy elveszítenék alakjukat vagy integritásukat, így alkalmasak olyan igényesebb alkalmazásokhoz, amelyek hőstabilitást és szilárdságot is igényelnek. Ez a kiváló hőállóság azt is lehetővé teszi, hogy az FDCA-alapú műanyagok felülmúlják a PET-et a melegtöltési vagy magas hőmérsékletű sterilizálási eljárások során.
A kristályosság a polimerek mechanikai és optikai tulajdonságait egyaránt befolyásoló fontos tényező. A hagyományos PET viszonylag magas kristályosságával jó mechanikai szilárdságot kínál, de csökkent optikai tisztaságot mutathat, különösen a vastagabb részeken. Az FDCA-alapú polimerek, például a PEF, szintén hajlamosak erősen kristályos szerkezetek kialakítására, amelyek javíthatják a mechanikai szilárdságot, de csökkenthetik az átlátszóságot a kevésbé kristályos, amorf polimerekhez képest. Egyes esetekben az FDCA-alapú anyagok magas kristályossága korlátozhatja felhasználásukat nagy átlátszóságot igénylő alkalmazásokban, például átlátszó étel- és italtartályokban. Azonban a feldolgozási feltételek beállításával (például a hűtési sebesség szabályozásával az öntés során) optimalizálható a kristályosság, és egyensúlyt lehet elérni az erősség és az átlátszóság között. A polimertervezés és a keverési stratégiák fejlődése felhasználható a kristályosság módosítására, így az FDCA-alapú anyagok sokféle alkalmazásra alkalmasak, beleértve az esztétikai átlátszóságot igénylőket is.